Cikkek és írások

Te (mennyire) beszélsz idegen nyelveket?

2. oldal


Az úgynevezett Közös Európai Referenciakeret (KER vagy eredeti nevén CEFR) 2001 óta definiálja a nyelvtudás-szinteket. (Magyarországon hivatalosan csak 2008-ban vezették be.) Az az érdekessége ennek a rendszernek, hogy hat szintet különböztet meg, éles ellentétben a magyar klasszikusan háromszintű rendszerrel. Ez azért kritikus jelentőségű, mert a magyar emberek fejében csak a három szint él, és az is rosszul (értsd: pontatlanul). Ez a harmadik probléma.
Amit a magyar rendszerben eredetileg "alapfok"-nak neveztünk, az a KER-ben a B1 szint, amely a harmadik a sorban. (Lásd itt!) A "középfok" a negyedik szint, amelyet B2-nek neveznek. (A "felsőfok" az ötödik, és még azon felül is van egy szint.) Mi következik ebből?
• Az utóbbi években az "alapfokú" (B1 szintű) nyelvtudást méltatlanul leértékelte a közvélemény, holott - amint azt láthatjuk - mindössze egy szint választja el a hatszintű skálán a "középfok"-tól, vagyis egyáltalán nem olyan alacsony szint, mint amit szinte mindenki gondol róla. (Érthető a dolog nyelvileg, hiszen az "alapfok" kifejezésben található "alap" szóról az jut eszünkbe, hogy ennél lejjebb semmi nincs.)
• Az a szint, amit a laikusok többsége "alapszintű" nyelvtudásnak gondol, az körülbelül az A1 szintnek (az első szintnek a hatszintű KER-ben) felel meg, vagyis két szinttel a valós "alapfok" (B1 szint) alatt található. Ez már több ugyan a nullánál, de egy önéletrajzba senki nem írná be (miután - lásd előző pont - már a B1 szintet sem veszik komolyan sehol).
• Amit az emberek többsége "középfokú" vagy "középszintű" nyelvtudásnak gondol, az valójában csak a B1 szinten (alapfok) vagy akár az alatt mozog. Ennek fényében nem meglepő, hogy miért küszködik olyan sokat annyi ember a B2 szintű (középfokú) nyelvvizsga megszerzésével, illetve, hogy miért érzik borzasztó nehéznek, és vélekednek úgy sokan, hogy teljesen felesleges ilyen "magas" szintű nyelvtudásra szert tenni (mondjuk ahhoz, hogy egy irodában tőmondatokkal elektronikus leveleket válaszoljanak meg).
• Miután pedig mindenki középfokú (B2 szintű) nyelvtudásra áhítozik - amihez éveken keresztül tartó aktív nyelvtanulásra van szükség -, az ilyen szintű nyelvvizsgát (bizonyos határokon belül természetesen) egyre könnyebb megszerezni, mert a nyelvvizsga-központoknak elemi érdekük kiszolgálni az igényeket, vagyis ha csak sokadik nekifutásra is, de előbb vagy utóbb átengedik a kitartó próbálkozókat B2 szint alatti valós nyelvtudás-szinttel is, így pedig folyamatosan inflálódik a B2 szint.
• Mindezeken felül a "haladó" kifejezés is komoly félreértésekre ad okot. Míg a KER-ben ez a titulus a C1 (azaz felsőfokú) szintre utal, a köznyelvben nem különül egy egymástól élesen a "kezdő" utáni "középhaladó" és "haladó" szint. Már eleve a "kezdő" szint behatárolásával gondok vannak ugyebár, de a "haladó" ezek szerint B1 (alapfok) szinttől felfelé bármi lehet egy nyelviskolában, és csak annyi (talán) a kapaszkodónk, hogy a "középhaladó" a kettő között van.
A negyedik probléma tehát az, hogy irreális célokat tűznek ki az emberek (értsd: sokan szeretnének legalább egy idegen nyelvből legalább B2 szintű nyelvtudásra szert tenni, ám eszük ágában sincs az ehhez szükségesnek megfelelő munkát beletenni ebbe a projektbe), miközben egy "hétköznapi" idegennyelv-tudáshoz bőségesen elegendő lenne egy valós A2 szint (ennek még köznapi magyar neve sincs, hiszen az "alapfok" alatt van eggyel). Sőt, meg merem kockáztatni - ismerve a KER-t -, hogy már azzal is sokkal előrébb lennénk, ha a magyarok közül azok, akiknek nagyon ritkán kell megszólalniuk idegen nyelven, mindössze A1 szintű nyelvtudással rendelkeznének, de azt tudnák is használni, amikor szükséges. (Sokan B1-B2 szintű nyelvtudással is mindössze A1-A2 szintű kommunikációt folytatnak rendszeres jelleggel, gondolok itt a mindössze néhány mondat mélységű beszélgetésekre vagy levelezésekre.)
Foglaljuk össze az eddigieket!
Magyarországon - az európai átlaghoz képest - kevesen vannak azok, akik beszélnek idegen nyelveket. Azon kevesek közül pedig, akik beszélnek, kevesen vannak azok, akik valóban jól beszélnek. De ez nem feltétlenül baj, főleg azért nem, mert az emberek többségének igazából nincs szüksége olyan magas szintű nyelvtudásra (gondolok itt a B2 azaz középfokú szintre), amit a legtöbb munkahelyen elvárnak. Ugyanakkor pedig ennek a szintnek a túlzott erőltetése (tehát az, hogy mindenhez legalább középfokú nyelvvizsgát várnak el) a B2 alatti szintek elértéktelenedését és a B2 szint nyelvi igényességének leépülését vonzza magával, amelyek közül mindkettő káros folyamat meglátásom szerint.
A félreértések elkerülése végett mindenképpen szeretném kinyilatkoztatni, hogy nem vagyok a minél magasabb szintű nyelvi felkészítés ellenzője (sőt!), de látom, hogy mennyit küszködnek a diákjaim a középfokú nyelvvizsgára való felkészüléssel úgy, hogy a későbbiekben a B2 szintű nyelvvizsga követelményeinek felére sem lesz jó eséllyel soha szükségük. Ezért úgy gondolom, hogy a túl magas célok helyett, amelyek sokszor csak csalódást és örökre félbehagyott nyelvi tanulmányokat jelentenek, reális célokat kellene kitűzni, alacsonyabb tudásszinteket kellene megcélozni. Ehhez szükség lenne hatékony felkészítésre (jelenleg B1 szintű nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamot is nagyítóval kell keresni!), valamint arra is, hogy a B2 alatti nyelvi szinteket is elismerjék, ez azonban már nem a tanulókon múlik.

« 1. oldal